Előző bejegyzésemben a kamatról alkotott mai téves és torz felfogásunkról írtam. Ennek az erkölcsöt nélkülöző,és lényegét tekintve egoista haszonlesésnek a következményeit a társadalom egészére nézve Polányi Károly foglalta össze a legtömörebben. Legyen szabad újólag idéznem:

"A gazdasági rendszert a piac irányítja: ez nem kevesebbet jelent, mint hogy a társadalom a piac függelékeként működik. Ahelyett, hogy a gazdaság lenne beágyazva a társadalmi viszonyokba, a társadalmi viszonyok vannak beágyazva a gazdasági rendszerbe" (Polányi 2004:88).

"Messziről nézve" ez a mai helyzet. Nézzük meg közelebbről a jelenséget!

A kamat okozta kényszerek a gazdaságban

Milyen kényszerek jelentek meg a gazdaságban azzal, hogy Kálvin megengedő kamatpolitikája óta a kamattilalom helyett általánossá és bevett szokássá vált a kamatszedés?

Egy eleddig még nem publikált tanulmányomban számos közgazdász és más neves gondolkodó eredményére támaszkodva a mai pénzrendszer, vagyis a tőkegazdaság legfőbb negatív jellemzőit gyűjtöttem össze. Néhány idézettel és saját gondolattal összefoglalom:

1. összeműködés helyett versenykényszer, miközben az ember lényegétől a játékosságon kívül idegen a verseny, pláne a gazdasági verseny, mert az nem más, mint a „taposd el gyöngét” szalonképes neve.
2. a megállíthatatlan növekedés kényszere, amelynek vállalhatatlan következményeit már itt vázoltam. Maga a növekedési kényszer úgy származik a kamatból, hogy a mai pénz kamatát, a tőke nyereségét bármi más helyett az időhöz kötik, vagyis egyre kevesebb összeg maradna bérre, ha az adós termelők a termelés volumenét nem növelnék. (Síklaky 2000:128)
3. a kizsákmányolás kényszere, mert az infláció ellen küzdve mindenki a kamat adta nyereségre vágyik, vagyis „egoista indítékokból mindenki kölcsönösen megkárosít mindenkit, vagy az egyik fél állandóan kárt okoz a másiknak” (Binswanger 1999:53)
4. gazdagodó központ – szegényedő periféria, vagyis szociális igazságtalanság, Ehhez elegendő megnézni az évenkénti IMF jelentéseket. Vagy hallgassuk Angus Maddison amerikai gazdaságtörténészt, aki "az 1000-es évtől 2000-ig vizsgálta meg az európai gazdaság fejlődését. Úgy találta, az elmúlt ezer évben a hatékonyság a tizenháromszorosára, míg az egyenlőtlenség négyszázszorosára nőtt" (Pósa Tibor 2013).
5. nincs egyensúlyi állapot, azaz a kapitalizmus története valójában válságsorozatok története, A válságokról tudni kell, hogy tömegével taszítja az eleve nem kőgazdagokat egyre nehezebb és szegényebb helyzetbe, egyént és országokat, régiókat egyaránt. (Itt és most figyelmen kívül hagyva, hogy a hullámhegyek és völgyek „eredője” bizonyos régiókban jelentős gazdasági növekedést is kiadhat).
6. erkölcsnélküliség; A gazdaságot „az éhségtől való félelem meg a nyereségvágy motiválja” (Polányi 1976:151) „Valutáink rendszere igenis erősíti a kapzsiságot és a hiánytól való félelmet”. (Lietaer 2017:199); „A kapitalizmus kapzsisággal párosult jeges közönyből gyilkolt meg milliókat.” (Harari 2015:298)
7. össztársadalmi torzulás és bomlás, mert „amikor kizárólag az egyénnek adnak jogokat, nemcsak veszélyes és a közösség érdekeivel ellentétes egyensúlyhiányt teremtenek, hanem ugyanakkor szabad folyást engednek a társadalmi bomlásnak és a homo homini lupus állapotának” – állapítja meg a filozófus. (Molnár 1993:56) Vagyis még csak kevesek által észrevehetően, de a társadalom egyre gyorsulva csúszik bele egy újfajta barbarizmusba.

A kamat közvetett hatása a társadalomban

(szerkesztés alatt)

 Irodalom

Hans Christoph Binswanger [1999]: Közgazdászok hitközössége, In: 2000, Irodalmi és társadalmi havilap, 11. évf. 10. sz., (53-59)
Yuval Noah Harari [2015]: Sapiens, Animus, Bp.
Bernard Lietaer – Stephen Belgin [2017]: Új pénz egy új világnak, Bankráció Kft.
Molnár Tamás [1993]: A liberális hegemónia, Gondolat Kiadó, Budapest
Polányi Károly [1976]: Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet, Gondolat, Budapest
Polányi Károly [2004]: A nagy átalakulás: korunk gazdasági és politikai gyökerei, 2. átdolg. kiad., Napvilág, Budapest
Pósa Tibor [2013]: Meglepetések kora. Magyar Nemzet Magazin, 2013. április 13., szombat, 27. o.
Síklaky István [2000]: A fennmaradás társadalmi programja, Éliás Kiadó, Tököl