Bevezetés

Sokan azért vannak ellene a kapitalista (= tőke)gazdaság) egyetlen reményt keltő alternatívájának, mert hogy - állítják -, az nem alternatíva, ami csak elméletileg létezik. Kvázi csak néhány hóbortos ember fejében lötyögő működésképtelen ostobaság.

Szeretném megmutatni, hogy ez nem így van, Ugyanakkor tisztában vagyok három dologgal.

1. Az eddigi javítási kísérletek (kommün, nácizmus, kommunizmus stb) azok erőszakos volta miatt jogosan tekintünk egy újabb javítási javaslatra is félelemmel, Racionalitásra törekvő világunkban nagyon is tisztában kéne lennünk azzal, hogy a félelem nagyon rossz tanácsadó...
2. A gondolkodásunkba, erkölcsi felfogásunkba a fennálló rend mint rendszer olyannyira belénk ivódott, hogy az alternatív gazdasági rend puszta megértéséhez is szükséges paradigmaváltás csak szellemi erőfeszítéssel érhető el.
3. Ha pedig emellé odateszem,hogy oda jutott a világ, hogy ha ma egy celeb elszellenti magát, az hírértékben és népszerűségben magasan veri bármely tudós professzor akármily okos vagy bölcs véleményét,  akkor végképp elkeserítő a helyzet.

Még sem hallgathatok. Az igazság fokmérője nem a népszerűség...

A Kossuth-bankó sikere, és sok más példa bizonyítja, hogy Silvio Gesell pénzelmélete működőképes. A jelenlegi pénzrendszer hatalmát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az eddigi próbálkozásokat leverték vagy betiltották - nem pedig kudarcba fulladt, mint sokan hiszik!. A leghíresebb egy tiroli község, Wörgl polgármesterének esete. 1932-ben, a nagy világgazdasági válság alatt Michael Unterguggenberger mint polgármester meggyőzte a wörgli képviselő testületet és bevezették a Gesell-féle forgalombiztosított pénzt. Érdemes alaposabban megismerkednünk a történtekkel.

A wörgli csoda

Részlet Wolfgang Uchatius A wörgli csoda c. írásból

„1932 július 25-én Wörgl csak úgy zeng, cseng és bong a munka zajától. Kalapácsok aprítják a sziklákat, kövek hullanak a csillékbe, ásókkal takarítják el a zúzalékot. […] Három utcát és a népiskolát is bekapcsolják a csatornahálózatba, vasbetonhidat építenek egy hegyi patak fölé, valamint felhúznak egy síugrósáncot is. Többhavi, sőt egyes esetekben többévi tétlenség után a munkások újra szorgoskodnak, fizetségük pedig a sárga, kék és rózsaszín bankók sokasága. Hivatalosan «munkaérték-elismervénynek» nevezik és 1, 5 és 10-Schilling névértékben bocsátják ki őket, és mindegyikükön ugyanaz a jelmondat áll: «Lindert die Not, schafft Arbeit und Brot» (= «Enyhíti a nélkülözést, biztosítja a munkát és a megélhetést»).

[…] A munkások valóban pontosan úgy viselkednek, ahogyan azt Gesell előrejelezte, és Unterguggenberger is remélte: elköltik az ideiglenes pénzüket. Az új pénz új bevételhez juttatja a kereskedőket, akik így több árut is vásárolnak a parasztoktól, kézművesektől és gyáraktól, amelyek pedig így újra több embert is vesznek fel.

Miközben Ausztria-szerte egyre nő a munkanélküliség, Wörglben egyre csökken. Gyarapodnak a fizetések és a község adóbevételei is. Mintha csak repülőgépről szórtak volna pénzt a lakosok közé – pedig valójában szinte semmivel sincs több pénzük, mint azelőtt. Mindössze 5500 schillingnyi munkaérték-elismervény van forgalomban – csak épp gyorsabban áramlanak a bankók. Az ácstól a henteshez, a hentestől a paraszthoz, a paraszttól a kocsmároshoz, a kocsmárostól az ácshoz, és mindenki kap is érte valamit.

Szomszédos községek is csatlakoznak a kísérlethez, felépül egy uszoda is. Az új pénz meglepő egységet teremt Wörglben, miközben az ország többi részében a szociáldemokraták, az osztrofasiszták és a nemzetiszocialisták egymást marják a hatalomért és pártseregek lövöldöznek (szó szerint! – L.P.) egymásra. Egy újság pedig már egyenesen azt írja, hogy Le a parlamenttel, diktatúra kell ide!

Wörglben azonban a szabadpénz elsimít minden vitát, a képviselő-testület egyhangúlag kiáll a polgármester mellett, bal- és jobboldaliak kart karba öltve koccintanak a kocsmában a gazdasági fellendülésre.

Rövidesen megérkeznek az első újságírók is, ritka jó hírrel dobva fel a lapjaik eddigi rossz hír-áradatát. Riporterek járják az utcákat, faggatják az orvost, a szabót és a mozitulajdonost Wörgl titka után kutatva. Nincs ásványi kincs? Nincs nagybefektető? Csak néhány színes bankó, és ez minden?
És ez minden. Az emberek újra bevásárolnak, és hirtelenjében újra jobban megy a soruk. Néha talán átláthatatlannak tűnhet a kereskedelmi viharoktól, hozamgörbéktől és kamatlábaktól zsúfolt kapitalizmus, ám a wörgli fejlemények jól mutatják, hogy végeredményben csak egy a lényeg: hogy minél többen és minél gyakrabban költsék a pénzt. […]

Miért ne lehetne Wörgl csodája Bécs és egész Ausztria csodája is?

Mindössze azért, mert az osztrák jegybank nem hajlandó lemondani a pénznyomtatási monopóliumáról. […] Másfél évvel a kísérlet beindítását követően az osztrák közigazgatási bíróság is megerősíti, hogy a wörgli ideiglenes pénz bizony törvénybe ütközik.

És véget ért a csoda.

A bankókat bevonják, a község építőmunkásait elbocsátják, a kereskedők bevételei ismét éppúgy visszaesnek, ahogyan az adóbevételek is. «Ezt a nélkülözést nem Isten küldte, hanem a törvények és az emberek zavarodottsága» – írja a csalódott Unterguggenberger az egyik újság szerkesztőségéhez címzett levelében.

A válság visszatér a tiroli községbe, és rövidesen újraélednek a régi viszályok is” (Uchatius 2011).

A wörgli eset tanulságai

1. A cikk szerzőjének az a meglátása, hogy „gyorsabban áramlanak a bankók” vagy „minél többen és minél gyakrabban költsék a pénzt”, alapjában helyes. Csak annyit fűznék hozzá, hogy manapság a fogyasztás erőltetésével, a „dobd el, vegyél újat” szemlélet elterjesztésével próbálják fönntartani a rendszert, s „mellékhatásként” kimerülnek a Föld erőforrásai és veszélybe kerül az egész földi élet. A szelíd pénz bevezetésével többek között ez is elkerülhető vagy legalábbis erősen mérsékelhető lenne.
2. A törvények már akkor sem a gazdálkodó közösség érdekei mentén születtek. Ma még rosszabb a helyzet. Gondoljunk pl. Görögországra: ha nem fogtok fizetni, megfojtunk benneteket! - a hatalmasok ha nem is mondják, de így viselkednek (ez akkor is igaz, ha maguk a görögök is sárosak az ügyben).
3. Ami az idézett cikkből nem igazán derül ki, de egyéb leírásokból nyilvánvaló hogy a kétfajta pénz zökkenőmentesen működött egymás mellett.
4. A szinte legfontosabb: „a munkások valóban pontosan úgy viselkednek, ahogyan azt Gesell előrejelezte, és Unterguggenberger is remélte: elköltik az ideiglenes pénzüket”. Azért mondom majdnem a legfontosabbnak ezt a tanulságot, mert a szelíd pénz ellenzői a leggyakrabban épp az emberek butaságára hivatkoznak, hogy képtelenség elmagyarázni nekik a szelíd pénz működését. Nem mindenkit, a többséget kell csak meggyőznünk, a többi majd alkalmazkodik, pont úgy, ahogy az irányítószámot, a bukósisakot, a biztonsági övet, az adózást, vagy a kötelező felelősségbiztosítást stb. az az ember is kénytelen elfogadni, akinek fogalma sincs az okokról és a miértekről. Együttélésünk legtöbb szabálya a szó igazi értelmében nem demokratikusan keletkezett, hanem valakik eldöntötték és egyszerűen bevezették, lásd pl. a KRESZ szabályokat.
5. Végül a legfontosabb: a közösségen belüli ellentétek hihetetlen mértékben lecsökkennek és a szelíd pénz nélkül kiújulnak. Ha semmi más pozitív előnye nem volna a szelíd pénznek, csak emiatt is érdemes volna bevezetnünk.

Befejezés

A tőkegazdaságban a munkamegosztás értelme nem az, hogy mindenki gazdagodjék, könnyebben boldoguljunk és a közösség rövid és hosszú távú érdeke szerint gazdálkodjunk, hanem a termelést a pénz kamatozása szabja meg. S ahogy láttuk, a kamaton keresztül a piac és annak szellemisége szó szerint mindent maga alá gyűr. Más szavakkal megszegtük az ősi (mózesi) kamattilalmat, és most nem akarunk szembenézni az egyre súlyosabb következményekkel.

Minél hamarabb rátérünk erre az útra nemzetgazdasági szinten, annál kisebb bajjal megússzuk a mostani globalizált pénzrendszer összeomlását. Mert a legföljebb lineárisnál alig jobban¹ növelhető termelés és a hatvány szerint növekvő pénzmennyiség miatt az összeomlás elkerülhetetlen. A gazdagok mentik majd az irhájukat, a szegényeket pedig sorsukra hagyják, azaz éhezés, nyomor, erőszak, vér és könnyek. Senkinek ne legyen illúziója!

Vajh lesz-e erőnk és időnk elébe menni a bajnak?

Az igen válasz rajtad is múlik...

Isten óvja Magyarországot!