Bevezetés
Sokan azért vannak ellene a kapitalista (= tőke)gazdaság) egyetlen reményt keltő alternatívájának, mert hogy - állítják -, az nem alternatíva, ami csak elméletileg létezik. Kvázi csak néhány hóbortos ember fejében lötyögő működésképtelen ostobaság.
Szeretném megmutatni, hogy ez nem így van, Ugyanakkor tisztában vagyok három dologgal.
- Az eddigi javítási kísérletek (kommün, nácizmus, kommunizmus stb) azok erőszakos volta miatt jogosan tekintünk egy újabb javítási javaslatra is félelemmel, Racionalitásra törekvő világunkban nagyon is tisztában kéne lennünk azzal, hogy a félelem nagyon rossz tanácsadó...
- A gondolkodásunkba, erkölcsi felfogásunkba a fennálló rend mint rendszer olyannyira belénk ivódott, hogy az alternatív gazdasági rend puszta megértéséhez is szükséges paradigmaváltás csak szellemi erőfeszítéssel érhető el.
- Ha pedig emellé odateszem,hogy oda jutott a világ, hogy ha ma egy celeb elszellenti magát, az hírértékben és népszerűségben magasan veri bármely tudós professzor akármily okos vagy bölcs véleményét, akkor végképp elkeserítő a helyzet.
Még sem hallgathatok. Az igazság fokmérője nem a népszerűség...
A Kossuth-bankó sikere, és sok más példa bizonyítja, hogy Silvio Gesell pénzelmélete működőképes. A jelenlegi pénzrendszer hatalmát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az eddigi próbálkozásokat leverték vagy betiltották - nem pedig kudarcba fulladt, mint sokan hiszik!. A leghíresebb egy tiroli község, Wörgl polgármesterének esete. 1932-ben, a nagy világgazdasági válság alatt Michael Unterguggenberger mint polgármester meggyőzte a wörgli képviselő testületet és bevezették a Gesell-féle forgalombiztosított pénzt. Érdemes alaposabban megismerkednünk a történtekkel.
A wörgli csoda
Részlet Wolfgang Uchatius A wörgli csoda c. írásból
„1932 július 25-én Wörgl csak úgy zeng, cseng és bong a munka zajától. Kalapácsok aprítják a sziklákat, kövek hullanak a csillékbe, ásókkal takarítják el a zúzalékot. […] Három utcát és a népiskolát is bekapcsolják a csatornahálózatba, vasbetonhidat építenek egy hegyi patak fölé, valamint felhúznak egy síugrósáncot is. Többhavi, sőt egyes esetekben többévi tétlenség után a munkások újra szorgoskodnak, fizetségük pedig a sárga, kék és rózsaszín bankók sokasága. Hivatalosan «munkaérték-elismervénynek» nevezik és 1, 5 és 10-Schilling névértékben bocsátják ki őket, és mindegyikükön ugyanaz a jelmondat áll: «Lindert die Not, schafft Arbeit und Brot» (= «Enyhíti a nélkülözést, biztosítja a munkát és a megélhetést»).
[…] A munkások valóban pontosan úgy viselkednek, ahogyan azt Gesell előrejelezte, és Unterguggenberger is remélte: elköltik az ideiglenes pénzüket. Az új pénz új bevételhez juttatja a kereskedőket, akik így több árut is vásárolnak a parasztoktól, kézművesektől és gyáraktól, amelyek pedig így újra több embert is vesznek fel.
Miközben Ausztria-szerte egyre nő a munkanélküliség, Wörglben egyre csökken. Gyarapodnak a fizetések és a község adóbevételei is. Mintha csak repülőgépről szórtak volna pénzt a lakosok közé – pedig valójában szinte semmivel sincs több pénzük, mint azelőtt. Mindössze 5500 schillingnyi munkaérték-elismervény van forgalomban – csak épp gyorsabban áramlanak a bankók. Az ácstól a henteshez, a hentestől a paraszthoz, a paraszttól a kocsmároshoz, a kocsmárostól az ácshoz, és mindenki kap is érte valamit.
Szomszédos községek is csatlakoznak a kísérlethez, felépül egy uszoda is. Az új pénz meglepő egységet teremt Wörglben, miközben az ország többi részében a szociáldemokraták, az osztrofasiszták és a nemzetiszocialisták egymást marják a hatalomért és pártseregek lövöldöznek (szó szerint! – L.P.) egymásra. Egy újság pedig már egyenesen azt írja, hogy Le a parlamenttel, diktatúra kell ide!
Wörglben azonban a szabadpénz elsimít minden vitát, a képviselő-testület egyhangúlag kiáll a polgármester mellett, bal- és jobboldaliak kart karba öltve koccintanak a kocsmában a gazdasági fellendülésre.
Rövidesen megérkeznek az első újságírók is, ritka jó hírrel dobva fel a lapjaik eddigi rossz hír-áradatát. Riporterek járják az utcákat, faggatják az orvost, a szabót és a mozitulajdonost Wörgl titka után kutatva. Nincs ásványi kincs? Nincs nagybefektető? Csak néhány színes bankó, és ez minden?
És ez minden. Az emberek újra bevásárolnak, és hirtelenjében újra jobban megy a soruk. Néha talán átláthatatlannak tűnhet a kereskedelmi viharoktól, hozamgörbéktől és kamatlábaktól zsúfolt kapitalizmus, ám a wörgli fejlemények jól mutatják, hogy végeredményben csak egy a lényeg: hogy minél többen és minél gyakrabban költsék a pénzt. […]
Miért ne lehetne Wörgl csodája Bécs és egész Ausztria csodája is?
Mindössze azért, mert az osztrák jegybank nem hajlandó lemondani a pénznyomtatási monopóliumáról. […] Másfél évvel a kísérlet beindítását követően az osztrák közigazgatási bíróság is megerősíti, hogy a wörgli ideiglenes pénz bizony törvénybe ütközik.
És véget ért a csoda.
A bankókat bevonják, a község építőmunkásait elbocsátják, a kereskedők bevételei ismét éppúgy visszaesnek, ahogyan az adóbevételek is. «Ezt a nélkülözést nem Isten küldte, hanem a törvények és az emberek zavarodottsága» – írja a csalódott Unterguggenberger az egyik újság szerkesztőségéhez címzett levelében.
A válság visszatér a tiroli községbe, és rövidesen újraélednek a régi viszályok is” (Uchatius 2011).
A wörgli eset tanulságai
- A cikk szerzőjének az a meglátása, hogy „gyorsabban áramlanak a bankók” vagy „minél többen és minél gyakrabban költsék a pénzt”, alapjában helyes. Csak annyit fűznék hozzá, hogy manapság a fogyasztás erőltetésével, a „dobd el, vegyél újat” szemlélet elterjesztésével próbálják fönntartani a rendszert, s „mellékhatásként” kimerülnek a Föld erőforrásai és veszélybe kerül az egész földi élet. A szelíd pénz bevezetésével többek között ez is elkerülhető vagy legalábbis erősen mérsékelhető lenne.
- A törvények már akkor sem a gazdálkodó közösség érdekei mentén születtek. Ma még rosszabb a helyzet. Gondoljunk pl. Görögországra: ha nem fogtok fizetni, megfojtunk benneteket! - a hatalmasok ha nem is mondják, de így viselkednek (ez akkor is igaz, ha maguk a görögök is sárosak az ügyben).
- Ami az idézett cikkből nem igazán derül ki, de egyéb leírásokból nyilvánvaló hogy a kétfajta pénz zökkenőmentesen működött egymás mellett.
- A szinte legfontosabb: „a munkások valóban pontosan úgy viselkednek, ahogyan azt Gesell előrejelezte, és Unterguggenberger is remélte: elköltik az ideiglenes pénzüket”. Azért mondom majdnem a legfontosabbnak ezt a tanulságot, mert a szelíd pénz ellenzői a leggyakrabban épp az emberek butaságára hivatkoznak, hogy képtelenség elmagyarázni nekik a szelíd pénz működését. Nem mindenkit, a többséget kell csak meggyőznünk, a többi majd alkalmazkodik, pont úgy, ahogy az irányítószámot, a bukósisakot, a biztonsági övet, az adózást, vagy a kötelező felelősségbiztosítást stb. az az ember is kénytelen elfogadni, akinek fogalma sincs az okokról és a miértekről. Együttélésünk legtöbb szabálya a szó igazi értelmében nem demokratikusan keletkezett, hanem valakik eldöntötték és egyszerűen bevezették, lásd pl. a KRESZ szabályokat.
- Végül a legfontosabb: a közösségen belüli ellentétek hihetetlen mértékben lecsökkennek és a szelíd pénz nélkül kiújulnak. Ha semmi más pozitív előnye nem volna a szelíd pénznek, csak emiatt is érdemes volna bevezetnünk.
Befejezés
A tőkegazdaságban a munkamegosztás értelme nem az, hogy mindenki gazdagodjék, könnyebben boldoguljunk és a közösség rövid és hosszú távú érdeke szerint gazdálkodjunk, hanem a termelést a pénz kamatozása szabja meg. S ahogy láttuk, a kamaton keresztül a piac és annak szellemisége szó szerint mindent maga alá gyűr. Más szavakkal megszegtük az ősi (mózesi) kamattilalmat, és most nem akarunk szembenézni az egyre súlyosabb következményekkel.
A geselli piacgazdaság fordítva működik: nem a pénz uralkodik, hanem a termeléshez igazítják a piacon forgó pénz mennyiségét. A kamat hozta negatívumok lassanként eltűnnek, eltűnhetnek, a tőkekoncentráció előnyei viszont megmaradnak.
Minél hamarabb rátérünk erre az útra nemzetgazdasági szinten, annál kisebb bajjal megússzuk a mostani globalizált pénzrendszer összeomlását. Mert a legföljebb lineárisnál alig jobban1 növelhető termelés és a hatvány szerint növekvő pénzmennyiség miatt az összeomlás elkerülhetetlen. A gazdagok mentik majd az irhájukat, a szegényeket pedig sorsukra hagyják, azaz éhezés, nyomor, erőszak, vér és könnyek. Senkinek ne legyen illúziója!
Vajh lesz-e erőnk és időnk elébe menni a bajnak?
Az igen válasz rajtad is múlik...
Isten óvja Magyarországot!
1Nyilván itt a termelékenység nagy szerepet játszik, de ennek a hatékonysága nagy általánosságban elmarad a kamatos kamat mindentől független, csakis az időtől függő növekedésétől. Emiatt van a növekedési kényszer a rendszerben.
Előző | Következő |
Irodalom
Wolfgang Uchatius [2011]: A wörgli csoda; https://bitcoin.hu/a-worgli-csoda;
Előző | Következő |